Egyre szegényebbek vagyunk. Eleink sem éltek gazdagon, felmenőink között béresek, gulyások, kondások, cselédek élték ugyanígy filléres életüket, de mégis egy valamiben mások voltak az ő mindennapjaik. Tudtak nevetni, énekelni, dudorászni, hímezni, szép mintát faragni a ház gerendájába vagy a pásztorbotra. Nekünk a szegénység mellé csak a keserűség jut. Elveszítettük a belső békét, mintha Krisztus elengedte volna a kezünket.

Betegségek sújtanak bennünket, családtagjainkat és ismerőseinket, s hiába imádkozunk, nem jön a várva várt csoda. Csak végig gördülünk a kórházi futószalagon, míg menthetetlenül el nem érjük a végét, mert már nem ápolnak gondosan bennünket. Egyre borzalmasabb halált halunk félre dobva, magunkra hagyva, kiszolgáltatva. Mintha az égiek már nem hallanák meg szavainkat, Rafael arkangyal nem árasztja ránk gyógyító fényét és már Szent Rita sem közvetíti Isten felé lehetetlennek tűnő kéréseinket.

Poloskák és patkányok árasztanak el mindent, szeméthegyek közt botorkálunk, bűz és fertő terjeng a levegőben. Ne áltassuk magunkat, a járványok már a küszöbünket ostromolják, hiába kérjük Szent Rókus védelmét.

Gyűlölet rágja lelkünket, embertelenül cselekszünk, nem segítjük a rászorulókat, irgalmatlanul tapossuk egymást, hátat fordítunk felebarátunknak, tönkretesszük környezetünket és egyre erkölcstelenebbek vagyunk. Mintha magunkra maradtunk volna, nincsenek már köztünk angyalok.

Kiszáradt a Duna, az éltető folyó, amiért valamikor ide vertük le sátrainkat. Veszély ez, nagyon nagy veszély, mert a vízhűtéses atomerőmű hamarosan leáll, és beköszönthet a sötétség. Mintha Mária elfordult volna tőlünk, hogy inkább azokat segítse, akik betartják Isten törvényeit.

Mindez miért? Mert eltűrjük a Gonosz hatalmát.

Megérett a dió a kertben. Négy zsákkal szedtünk, s mivel képtelenek vagyunk ennyit elfogyasztani, vagy a családban elosztogatni, magától értetődő volt a gondolat, hogy kimegyünk a piacra és eladjuk. Megbontottunk hát egy zsákot, ketten pucoltunk egy napig, és lelkesen készültünk a "kofaságra".

Eddigi tapasztalataink azt sugallják, hogy a "rendszer" nem igazán támogatja az ilyetén megszabadulást a terményfeleslegtől.

Első pofonunkat a piacfelügyelőségtől kaptuk, mivel szabály és törvénytisztelő polgárként megkérdeztük, milyen feltételekkel állhatunk ki egy asztal mellé kemény munkánk eredményével, a szerényke 8 zacskó (4 kg) pucolt dióval. Ez ugyan mai áron nem több bevételt ígért, mint 8 ezer forint, ezen kívül tömve volt a piac dióval, de bíztunk benne, hogy lesz olyan vásárló, akinek pont a mi formás dióbeleink kellenek.

A piacfelügyelő azonnal közölte, hogy őstermelő igazolvány nélkül tilosban járunk, ha megpróbáljuk értékesíteni a diónkat. Elkullogtunk hát, s alapos internetes kutatással kiderítettük, hogy a falugazdászt kell felkeresnünk, aki kiállítja részünkre az áhított igazolványt, és a következő piacnapon már mehetünk is az asztal mellé.

A falugazdász irodájában röpke egy órán belül kiállításra került az ideiglenes igazolvány, aminek eredetijét 30 napon belül majd megkapjuk, bár közölte, hogy ez kötelező kamarai tagsággal is jár, ami éves tagdíjkötelezettséget is jelent.

Osztottunk-szoroztunk, majd úgy döntöttünk, hogy ha a 4 zsák dió bevétele nem haladja meg a törvény által éves bevételként előírt adómentes 600 ezer forintos határt, és kifizetjük a kamarai tagdíjat, valamint a piaci helypénzt, marad némi extra jövedelmünk, így belevágunk. Büszkék voltunk, hogy egyetlen diófánk őstermelővé léptetett elő bennünket.

Mivel szeretjük betartani a szabályokat, újabb internetes kutatást követően rájöttünk, hogy nyugtát kell adni minden eladott zacskó dió után. A nyugtaadási kötelezettség az őstermelő részére kiadott adószámmal teljesíthető, ezért felvettük a kapcsolatot az illetékes hatósággal. A tájékoztatás szerint előzetes, ideiglenes megoldás itt nem létezik, így az adószám 30 napon belül érkezhet meg.

Mivel várhatóan karácsony előtt már nem sikerül kiállnunk a piacra eladni a diót, szárítottuk, bezsákoltuk és reménykedve várjuk a húsvéti időszakot, amikor már minden szabályt betartva eladhatjuk.

Nesze neked kisember és 8 zacskó dió, ezt nyújtja neked a Nemzeti Együttműködési Rendszer.